Leonardo da Vinci esztergapadja

Esztergálás a korai középkorban
Amikor a germán törzsek a 3.-4. évszázadban Gallia és a mai Dél-Németország területén letelepedtek nemcsak átvették az antik világ ott megtalálható technikáját, hanem hozzáadták saját tudásukat is, többek között az előző fél évezredben a kelták által közvetített faesztergálást is.
A román kori esztergált termékek jó részét a krónikaírók képeiből ismerhetjük, pl. egy nürnbergi krónikából a 8. századból, ahol Máté evangélistát egy esztergált lábú írópult , valamint egy szintén esztergált lábú szék előtt ábrázolják
A lengő esztergapad

Az addig ülő helyzetben dolgozó esztergályosok az idő múlásával átváltottak álló pozícióba. Ehhez nyilván hozzájárult az is, hogy állva nagyobb erővel, jobb koncentrálással tudták végezni munkájukat. Egy 13.századi francia forrásból származik a “lengő esztergapad” ábrázolása. Folytatás

A faesztergálás eredete

Az idősebb Plinius, egy római tanító a Samos szigetén élő Theodorust (Kr.e. 560) nevezte az esztergályozás atyjának, de ma már régészeti leletek bizonyítják e mesterség jóval korábbi keletkezését.

A faesztergálás már több, mint 3500 éves, Egyiptomban már Kr. e. 1500 körül használtak egyszerű faesztergapadot, így a faesztergát a legkorábbi gépnek is tekinthetjük. Az esztergapad tette lehetővé az ipari forradalom idején a gőzgépek precíziós alkatrészeinek a legyártását, maga a művelet a legkorábbi műszaki mesterségekhez tartozik. Folytatás