A faesztergálás eredete

Az idősebb Plinius, egy római tanító a Samos szigetén élő Theodorust (Kr.e. 560) nevezte az esztergályozás atyjának, de ma már régészeti leletek bizonyítják e mesterség jóval korábbi keletkezését.

A faesztergálás már több, mint 3500 éves, Egyiptomban már Kr. e. 1500 körül használtak egyszerű faesztergapadot, így a faesztergát a legkorábbi gépnek is tekinthetjük. Az esztergapad tette lehetővé az ipari forradalom idején a gőzgépek precíziós alkatrészeinek a legyártását, maga a művelet a legkorábbi műszaki mesterségekhez tartozik.
Az eredet
A ma esztergályozásnak nevezett művelet eredete valószínűleg az emberiség első forgatómozgásához vezethető vissza.
A tűzcsiholó
Feltételezhető, hogy a primitív ember számára a tüzet az un. forgó tűzcsiholó szolgálta. Ez a pörgettyű – tűzfúró – egy kerek fadarabból áll, melyet az ember ujjai között ide-oda forgatott, miközben annak hegye egy másik fadarabba fúródott, amelybe valamilyen gyúlékony anyagot is elhelyeztek. A fának fához történő gyors dörzsölése szikrát fakasztott, és meggyújtotta az elhelyezett gyújtóanyagot.
Az idők folyamán ősünk rájött, hogy a vadászíja húrját a farúd köré csavarva, a másik végét rögzítve gyorsabban, könnyebben és hatásosabban tudja használni. a cél érdekében. Ezzel már a forgó mozgás nem kézzel, hanem egy szerszám segítségével történt, és a felszabaduló kezet már a függőlegesen álló “tűzpálca” szabályozására lehetett használni. Ilyen “tűzfúrót” egyiptomi ásatások során már Kr.e. 2650 körüli évekből találtak.
A furdancsban , – amely egy fúrófejbe van helyezve, ami lehetővé teszi az erőkifejtést – már megtalálható az esztergapad elve, csupán a fúrót vízszintesen kell elhelyezni. Ennek ellenére sokáig tartott, míg megszületett az első esztergapad. Az Egyiptomban a Kr.e 2. évezredből talált bútorlábak, fatálak még faragottak.
Hol és mikor született meg az első esztergapad
Valószínűleg egy faműves kezében született meg az első esztergapad, aki megértette a furdancs mechanikáját,  de ennek helyszíne nem ismert. Egyiptomot tartják sokan az őshazának, de valószínűleg használták már az ókori Kis-Ázsiában, az olyan fejlett városkultúrával rendelkező államokban, mint Kréta, vagy Görögország, de ezeken a helyszíneken nagyon kevés fatárgy maradt fenn. Mükeneben találtak egy 36 cm átmérőjű ciprusfából készült lapos kerek tálat peremmel, mely már születhetett, esztergapadon, de sajnos az esztergálás nyomai már nem láthatók rajta. Ez a tárgy a Kr.e 2. évezred végéből származik.
Etruszk emlék a Kr.e 7 évszázadból
Az első bizonyítottan esztergált tárgyi emlék etruszk eredetű, és a Kr.e. 7. évszázad elejéről származik egy sírból. Egy fatál, melynek feneke bronzszöggel díszített, és peremén már felismerhető az esztergálás nyoma. Ez időből származik néhány esztergált elefántcsont tárgy, művészien faragott bútorláb Észak-Szíriából, valamint hajtűk az Artemis kultúrából, Ephesusból.

Az esztergályozás elindulása Görögországban a Kr.e 7. évszázadtól.
A Kis-Ázsiában és az Etruszk Birodalomban talált emlékekkel egy időben valószínűleg már Görögországban is űzték ezt a mesterséget, de tárgyi emlék nem található ebből az időből. Viszont Kr.e 8. századi amforákon fennmaradtak olyan bútorábrázolások, ahol a bútorlábak már inkább esztergálással, semmint faragással készültek.
Az első tárgyi emlék a Kr.e. 6 évszázadból Samos szigetéről származik ahol egy nem régi ásatás során egy Héra templom közelében faragott figurák és bútordarabok mellett esztergált tálakat, és bútorlábakat is találtak, amelyek már fejlett esztergálási technikáról tanúskodnak.

Egy faesztergályos legősibb ábrázolása

A hellenisztikus időben Kr.e. utolsó évszázadtól egyre jobban terjedt ez a technika, a 4. évszázadtól Egyiptomban is számos emléktárgy fennmaradt. Itt találták meg az első   ábrázolást az esztergályosról A  relieftáblán bal oldalon a mester mindkét kezével az esztergakést vezeti, jobb oldalon a segéd egy vékony szíj segítségével a munkadarabot forgatja. Az esztergapad(szék) vízszintes pozícióban található, a két pofa,- melyek befogják a munkadarabot – alakítják a stabil orsónyerget, és a mozgó szegnyerget, a két pofát egy vízszintes rúd köti össze, amely mint támasz szolgál a munkadarab megvezetéséhez,  hasonlóan a mai sínhez. A munkadarab forgatása egy zsineggel történik, amely körülöleli a munkadarabot, és egy 2. személy működteti. Az esztergályos csak akkor ér a munkadarabhoz, ha az feléjefordul.
Feltételezhető, hogy ez az egyszerű esztergaszék egyedül is működtethető volt, ha a mester egyik kezével. egy vonó segítségével hajtott, a másik kézzel vezette a kést, miközben lábujjával megtámasztott. Ezt a technikát mai napig őrzik néhol Ázsiában és a Távol Keleten.

Az esztergálás elterjedése
A nagy római és görög civilizáción keresztül elterjedt ez a technika a többi európai országba is, ezt később a vándor esztergályosok is elősegítették. Így nyomai felfedezhetőek a görög koloniálokban a Földközi tenger mellékén egészen a kelta területekig. Végül a kelta területről terjedt át a germán törzsekhez. Északi területen a legkorábbi nyom a Kr.e. 3 évszázadra nyúlik vissza.

A római korban virágzott az esztergálás
Ebben az időben kialakult a szériamunka (fazékmanufaktúrák) . Fatárgy kevés maradt fenn, de annál több csonttárgy, és gyakran esztergáltak fémet és követ is . A fémet ötvözés után munkálták meg az esztergapadon.

Folytatása következik…..

Forrás: Bernhard Nepelius

 

Tekintse meg legújabb kínálatunkat a profi faesztergálás menüpontban  »» webáruházunkbanl

 

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>